Mindenki karácsonyfája

Motorfûrész zúg-dünnyög,
fejszék kiabálnak;
megremeg a téli
álmából felriasztott erdõ.
Lármázó munka tiporja
a sistergõ, porzó havat.
Nem vidám zaj ez!
Fájdalom visszhangzik benne.
Jajongva törik százezer
gyenge, növendék törzs;
sorjáznak garmadában
a gyantaillatú vágóhídon.

S a karácsonyi fenyõüzlet
szomorú útjára indul;
gúzsba kötött halottai
ott függnek a paneldzsungel
egyforma-szürke erkélyein.
Maradék tûlevél-életük
fonnyad-pereg a várakozásban,
mígnem eljõ a megváltó este,
a csendes-szentséges születés.
Fénylik a fénylõ jóvátétel,
s buzog a máskor jóratétlen szív.

Ünnepi-örökzöld fõtéren
rögzítve már minden igaz
magyar ember ünnepi fenyõje!
Jelképes áldozat-ajándék
a soknevû-arcú áldozat-tömegnek;
a hatalmi képmutatás
sokágú emlékmû-szimbóluma.

A kiterjesztett ágak alatt
elfér új róbert-bácsik
füstös tábori konyhája
párolgó bableves-üsttel;
elfér a lesütött szemmel
toporgó, megalázott inség;
munkátlanoké és jövõtleneké.
Ott van kimázolt nagyasszonyok
halomba hányt rossz szagú gönce,
a majmolt auguszta-gesztus,
éhes proligyerek-ámító
bögre kakaó, karéj kenyér.
S ott pofátlankodik a donátor
"rámszavazzatok" hazafisága,
a tömött zsebû, tolvaj jótevõ
"majdmegfizettek" mosolya-fölénye,
ott a magáéra vigyázó,
éber Rend seregnyi éber õre.
S elfér legalul az erõs fajgyökér.

Jönnek a "boldog-vég" imidzsével
a szövetkezett díszítõk;
s benépesülnek a lombos ágak
ábrándok és ígéretek,
remények és illúziók
szivárványos üvegbuborékaival;
némelyik emberi arcot formáz,
mellszobrot, egész alakot.
Függnek ki-ki rangja-fontossága,
súlya szerint vastagabb-vékonyabb
fõ- vagy mellékágon: ha egy-egy
szétpukkan, mindig van másik.
S van szaloncukor-támogatás,
habkarika-alapítvány, pályadíj
tejcsokoládé-borítással;
arany-ezüst-bronz parolák,
csilingelõ érem-érdem keresztek.
Immár készen áll az örökzöld gúla!
Csillagszóró-tûzijáték,
tömjénillatú szentelt gyertyafény;
s fentrõl aranyló szerpentinek,
zuhogó ezüst ígéretszalagok,
angyalhaj-csillámlás a magasból,
színes girlandok, kígyócikázás:
káprázik a szem, zsibbad-tompul
a jászollesõ, jámborló lélek.
Csengettyûszó vagy lélekharang?
A csúcson a növekvõ kék homályban
kivehetetlen a lánggal égõ jelkép.
Öt vagy hat ágú-e
a betlehemi csillag?

Távolabb duda rikolt:
az égi kar új idõkre hangol.