PAPP LAJOS
Mindenki karácsonyfája
Motorfűrész zúg-dünnyög,
fejszék kiabálnak;
megremeg a téli
álmából felriasztott erdő.
Lármázó munka tiporja
a sistergő, porzó havat.
Nem vidám zaj ez!
Fájdalom visszhangzik benne.
Jajongva törik százezer
gyenge, növendék törzs;
sorjáznak garmadában
a gyantaillatú vágóhídon.
S a karácsonyi fenyőüzlet
szomorú útjára indul;
gúzsba kötött halottai
ott függnek a paneldzsungel
egyforma-szürke erkélyein.
Maradék tűlevél-életük
fonnyad-pereg a várakozásban,
mígnem eljő a megváltó este,
a csendes-szentséges születés.
Fénylik a fénylő jóvátétel,
s buzog a máskor jóratétlen szív.
Ünnepi-örökzöld főtéren
rögzítve már minden igaz
magyar ember ünnepi fenyője!
Jelképes áldozat-ajándék
a soknevű-arcú áldozat-tömegnek;
a hatalmi képmutatás
sokágú emlékmű-szimbóluma.
A kiterjesztett ágak alatt
elfér új róbert-bácsik
füstös tábori konyhája
párolgó bableves-üsttel;
elfér a lesütött szemmel
toporgó, megalázott inség;
munkátlanoké és jövőtleneké.
Ott van kimázolt nagyasszonyok
halomba hányt rossz szagú gönce,
a majmolt auguszta-gesztus,
éhes proligyerek-ámító
bögre kakaó, karéj kenyér.
S ott pofátlankodik a donátor
"rámszavazzatok" hazafisága,
a tömött zsebű, tolvaj jótevő
"majdmegfizettek" mosolya-fölénye,
ott a magáéra vigyázó,
éber Rend seregnyi éber őre.
S elfér legalul az erős fajgyökér.
Jönnek a "boldog-vég" imidzsével
a szövetkezett díszítők;
s benépesülnek a lombos ágak
ábrándok és ígéretek,
remények és illúziók
szivárványos üvegbuborékaival;
némelyik emberi arcot formáz,
mellszobrot, egész alakot.
Függnek ki-ki rangja-fontossága,
súlya szerint vastagabb-vékonyabb
fő- vagy mellékágon: ha egy-egy
szétpukkan, mindig van másik.
S van szaloncukor-támogatás,
habkarika-alapítvány, pályadíj
tejcsokoládé-borítással;
arany-ezüst-bronz parolák,
csilingelő érem-érdem keresztek.
Immár készen áll az örökzöld gúla!
Csillagszóró-tűzijáték,
tömjénillatú szentelt gyertyafény;
s fentről aranyló szerpentinek,
zuhogó ezüst ígéretszalagok,
angyalhaj-csillámlás a magasból,
színes girlandok, kígyócikázás:
káprázik a szem, zsibbad-tompul
a jászolleső, jámborló lélek.
Csengettyűszó vagy lélekharang?
A csúcson a növekvő kék homályban
kivehetetlen a lánggal égő jelkép.
Öt vagy hat ágú-e
a betlehemi csillag?
Távolabb duda rikolt:
az égi kar új időkre hangol.
|